Kötött, bordó, ujjatlan

  A menő bloggerek ilyenkor már karácsonyi hangulatú képeket tesznek fel. Nálam másként forog az idő kereke, mondjuk ehhez az enyhe időjárás is hozzájárulhat. Szeptemberben az a logikátlan ihletem támadt, hogy puha téli pulcsik helyett egy ujjatlan felsőbe kezdjek.

    A brazil tervezőnő mintáit már régóta nézegetem. Modern, de ugyanakkor dekoratív darabokat hoz létre, ő maga pedig nagyon fotogén. 

  Maga a kötés egyszerű, pont annyi csak benne a minta, hogy ne aludjon bele az ember a tévé előtt vagy a vonaton ülve. A fonal olcsó fogás, nem vagyok vele teljesen megelégedve. Azzal viszont igen, hogy anno a leárazáskor nem egy-egy gombolyagot vettem hatféle színből, hanem fordítva, és így kitelt belőle egy egyszínű felső. Annyi csíkos, sokszínű felsőm van, amit nehéz kombinálni egymással.

Részletek a ravelryn.

    Egy hete, amikor Papivonat lefényképezett az ebédszünetben, 13 fok volt. Azóta már volt rajtam mellényként viselve egy kék csíkos ing fölött, a munkahelyen is, jól vizsgázott.

  Szép napot!

  Rita

2020 november 12.

   Egy hét késéssel...

  Jó látni, hogy bizonyos élőlények a vírushelyzettől függetlenül folytatják a megszokott életüket, sőt! Élnek és virulnak.

A ciklámen úgy két év kihagyás után.

A novemberi kaktusz is tudja, hogy eljött az ő ideje.

Annak ellenére, hogy időoptimista vagyok, meglepően ritkán kések le buszt, vonatot. De itt ez történt. A figyelmes szemlélő láthatja a képen a távolodó vonatot.

 A következő vonatra könnyű hátizsákkal és tele gyomorral ültem fel. (Közben hazamentem, és elfogyasztottam az eredetileg elvitelre szánt ebédet plusz egy dögnehéz könyvből lefotóztam pár oldalt, így az is otthon maradt.)

Egy kis javítás útközben.

Az állomáson várt a második számú bicajom, és húsz percnyi kerekezés a munkahelyemre.

Hazafelé nyilvánvaló, hogy tényleg sokkal kevesebben utaznak a vonaton.

Belefért a hazaútba pár oldal pszichológia.

Amikor kisvárosunk nagyvárosnak tűnik.

Itthon a szokásos napi csellókoncert vár.

Folytatásként bekebeleztük a tízéves szülinapi tortájának a maradékát.

Majd nagy örömömre megtaláltam a kulcsot, amit egész nap kerestem. A luxusprobléma a ludas, miszerint az embernek több kabátja van egy szezonra.

Szép napot!

Rita

Textilkönyv (3): A kis hableány

    ... alias Habkirálynő, ahogy a majdnem tízéves hívta sokáig.

  Egyre inkább elrugaszkodunk Ulrike tervrajzától, ahogy halad a textilkönyv varrása. A színeket a rajzfilmfigurához híven kell visszaadni a hajszíntől az uszonyon át a bikiniig (ami csakis lila lehet). Ezen kívül a hajnak lobognia kell, az uszonynak pikkelyesen csillognia. Mi másra is várt a fiók mélyén az a sok-sok különböző méretű és formájú türkizkék gomb, mint erre az alkalomra? A kedvenc téli pulcsim fonalmaradéka pedig álmában sem remélte, hogy hableányhaj lesz valaha.

  Modern hableányról van szó, piercingje is van!

  

  A szárazföldön emberi ruha dukál neki. Bő szoknya, puffos ujj. Annyira nem királyi, inkább népiesch, de ő már csak egy ilyen bölcsész alkat.

  Jó volt varrni, na. Folyt. köv.

  Szép napot!

  Rita

U.i: Ja, hogy nem is bababiztos a rengeteg lerágható gomb miatt? Tényleg! Látszik, hogy nincs már totyogó a háznál!

Kék csíkos szürke

   A majdnem tízévesnek varrtam egy nadrágot, belül bolyhosat, a télre. A kilencediket ebből a fazonból.

  

  Ahogy nőnek, egyre nehezebb eltalálni az ízlésüket. Remélem, ez be fog jönni. Megvan rá az esély, mert kétszer próbáltuk és az igényeknek megfelelően igazítottunk rajta: ne legyen túl bő térden alul, és pátban végződjön. Majd kiderül. Már csak egy pár év és a félresikerült darabokat el tudom hordani én is!:)

Minta: SidelinesOttobre 2014/1. 

146-os méret meghosszabbítva

  Szép napot!

  Rita