2017. június 18., vasárnap

Szép nyarat...


... minden kedves erre járónak. Ma utazunk Magyarországra, július közepéig szünetel a blog.



  Jó kézimunkázást kívánok a szabadság idejére, a dolgozóknak kitartást!

  Rita

2017. június 11., vasárnap

Moorland Stripe Blanket


Ez a kép január 25-én készült. Középen a hullámos minta próbadarabja látható (sokadik nekifutásra sikerült csak), az Barbie-szoknya lett. A biztostűs zöld láncszemsor a takaró első sora.




Úgy három hónapba telt meghorgolni. 


Naponta egy-két csíkot. 


Akkor ment a legjobban a horgolás, ha közben égett a tűz a kandallóban, plusz a nyolcéves vagy Papivonat hangosan felolvasott valamit.

  
Nem, nem sírom vissza a hideg, sötét téli estéket, de...


... a jövő tél már most sokkal elviselhetőbbnek tűnik, ha arra gondolok, hogy...


 ... biztosan találok addig egy újabb meghorgolandó takarómintát.


Köszönöm a mintát, Lucy!

Részletek a Ravelryn.

Rita

2017. június 7., szerda

Berlin


A múlt héten Berlinben jártam a végzős csoportommal. Bea kérésére írok pár sort az utazásról.:)




A városban mindenhol tetten érhető a múlt. A Nyugat-Belinben aranyozott macskakövek emlékeztetnek a holocaust áldozataira. Az egykori lakóhelyük közelében állítottak emléket az áldozatoknak. A mi szállodánk előtt is volt egy hasonló kő. 




Íme a csapat a német parlament épülete (Reichstag) előtt. Csak szigorú ellenőrzés után lehet meglátogatni turistáknak is, rusnya kerítés veszi körül a bejárat előtti részt. 

Sok más nevezetességet is megnéztünk még, de kevés képet készítettem. 



Ide még vissza fogok térni! A híres, régi bevásárlóközpont legfelső emelete igazi ínyencparadicsom. A legkülönfélébb színvonalas éttermek sorakoznak egymás mellett, de a fogások elérhető áron vannak. Ezeken kívül külön üzlet van pl. tea- és kávékülönlegességeknek, rengeteg kézzel készített bonbont, édességet, süteményt lehet kapni. 

Voltunk még az egykori koncentrációs táborban, Sachsenhausenben is, az nagyon megérintette a diákokat.

Nagyon szeretem Berlint! Dinamikus, zajos nagyváros, mégis emberi. Erre két példa: egy bussofőr, akinek van energiája kedvesen válaszolni arra a százszor hallott kérdésre, hogy - "Kaphatok egy jegyet" - "Akár kettőt is!".  - Egy kisboltban történt a másik eset: A három eurós ásványvizet akartam épp kifizetni, amikor az eladó megsúgta, hogy van víz két euróért is, cseréljem ki nyugodtan.



Kevés volt ez a két nap, jó lett volna még hajókázni a Spreen, elmenni a Currywurst Múzeumba... Na, majd legközelebb!


Rita