A hétvégén Svédország nyugati tengerpartján töltöttünk pár napot. Körülbelül ilyen tájakat láttunk és az időjárás is fantasztikus volt.
A vendéglátóink (akik Papivonat rokonai) nyaralójába varrtam hamarjában két kis párnácskát. A férj régebben hajóskapitány volt, és sok tengerrel, hajózással kapcsolatos berendezési tárgyuk van.
Nagyon örültek a kis ajándékoknak, egy dolgot hibáztam csak el: levendulával kellett volna megtölteni őket, mert egyből megszagolták, illatos-e. Kárpótlásul megtudtam, hogy a feleség nagyon szereti a világítótornyokat. Jó, hogy nem mondjuk sirályt hímeztem a vitorlás mellé.
A mintát itt találtam. A vászon kékes, viszonylag ritka szövésű. A fonalak Anchor 362 és 1028 (kékek), Mayflower 2020 és 263 (halvány narancsok), DMC blanc és egy ismeretlen törtfehér.
A legbüszkébb mégis az akasztókra vagyok. Amikor van itthon tízféle szaténszalag, de egyik sem kék, ami kék, az pedig túl széles... És akkor talál az ember egy bolti pulcsiból kivágott akasztópántot! Éljen a "tegyük el, mert hátha egyszer jó lesz valamire", mert most ez tette fel az i-re a pontot!
Szép napot, jó szurkolást!
Rita
