Ritkán játszom mostanában a blogon (időhiány vagy önfejűség miatt, magam sem tudom), de JuciKa kezdeményezéséhez örömmel csatlakoztam. A tanévkezdés az olvasás és a könyvjelzők jegyében kezdődik sok helyen.
Len kötözőzsinegből (nagymamai örökség, bontatlan gombolyag) kötöttem egy szívet, a végébe fűztem egy pár hosszú szálat, és befontam, csomó került a végére. A len nagyon makacs volt, nem nagyon akart engedelmeskedni kötés közben. Viszont mióta használom, napota kézbe veszem, megszelídült: puha, hajlékony, simulékony. Nagyon érdekes. Eltűnt az érdessége, szinte selymes. Talán a levegő páratartalmát szívja magába.
Részletek a Ravelryn.
Per Anders Fogelström Stockholm-sorozatát olvasom, a harmadik könyv végén járok. Úgy látom, sajnos nincs meg magyarul. Engem teljesen elvarázsol. Az 1800-as évek végétől az 1960-as évekig követi nyomon egy család és a svéd főváros életét. Iszonyúan részletgazdag és sokszor megdöbbentő. Itt sem volt soha kolbászból a kerítés!
Szép napot!
Rita