Régi álmom volt, hogy megpróbálkozzam a fehérneművarrással. Voltak szabásmintáim, de az egész olyan bonyolultnak tűnt, úgyhogy nem lett belőle semmi. Egészen a mai napig...
A tavasszal egy közös ismerős révén megismerkedtem Monikával, aki profi ezen a téren. Pár rövidebb beszélgetés-kötögetés-ebéd-teázás után ma végre jutott arra is időnk, hogy közösen varrjunk valamit. A választás a fehérneműkre esett. A mai nap úgy telt, hogy ő türelmesen mutatta, mit hogyan, én pedig próbálkoztam, igyekeztem.
Az eredmény:
Nem a stílusom a párducminta, de ez az maradék anyag valahogy nálam landolt, és most nagyon kapóra jött. A csipkét, a gumikat és a kis masnit mind Monikától kaptam, akinek szép készlete van hasonló kiegészítőkből.
Elsőre nagyon elégedett vagyok. Felvéve még jobban mutat, de arról nem teszek fel képet:).
Mégegyszer hatalmas köszönet Monikának, aki nélkül első sk fehérneműm soha nem jöhetett volna létre!
Ett jättestort tack till dig, Monika, utan dig skulle jag aldrig klarat av att sy denna trosa!
Szép napot, jó szurkolást!
Rita
U.i.: A legtöbb ruhadarabot sokkal drágább megvarrni, mint készen megvenni. A fehérneműk kivételével! Ez itt kb. feleannyiba került, mint egy bolti.
