2018. június 27., szerda

Párducmintás


  Régi álmom volt, hogy megpróbálkozzam a fehérneművarrással. Voltak szabásmintáim, de az egész olyan bonyolultnak tűnt, úgyhogy nem lett belőle semmi. Egészen a mai napig...

  A tavasszal egy közös ismerős révén megismerkedtem Monikával, aki profi ezen a téren. Pár rövidebb beszélgetés-kötögetés-ebéd-teázás után ma végre jutott arra is időnk, hogy közösen varrjunk valamit. A választás a fehérneműkre esett. A mai nap úgy telt, hogy ő türelmesen mutatta, mit hogyan, én pedig próbálkoztam, igyekeztem. 

  Az eredmény:


  Nem a stílusom a párducminta, de ez az maradék anyag valahogy nálam landolt, és most nagyon kapóra jött. A csipkét, a gumikat és a kis masnit mind Monikától kaptam, akinek szép készlete van hasonló kiegészítőkből.


  Elsőre nagyon elégedett vagyok. Felvéve még jobban mutat, de arról nem teszek fel képet:).


  Mégegyszer hatalmas köszönet Monikának, aki nélkül első sk fehérneműm soha nem jöhetett volna létre!

  Ett jättestort tack till dig, Monika, utan dig skulle jag aldrig klarat av att sy denna trosa!


  Szép napot, jó szurkolást!

  Rita

  U.i.: A legtöbb ruhadarabot sokkal drágább megvarrni, mint készen megvenni. A fehérneműk kivételével! Ez itt kb. feleannyiba került, mint egy bolti.


2018. június 24., vasárnap

Új(ra) nadrág és a nyertes


  A hétéves rengeteget nőtt az idén, újítani kell a ruhatárán. Egy kinőtt farmernadrágját nyisszantottam el, és a kis hölgy véleményét kikérve átalakítottam. Én inkább fehér csipkét képzeltem volna el az aljára, de ő ezt a lila szalagot és a rózsaszíin farkasfogat választotta. Utólag belátom, igaza van, jobb lett így. A kis horgolt szív eredetileg egy lyukat takart el a farmer térdén, de külön kérésre átmenekítettük ide dísznek.


  Az alsó képen jól látszik, hogy a fehér-lila szalagot duplán varrtam fel, a farmer anyag is olyan szélességben van aláhajtva és a szalaggal együtt kétszer letűzve, hogy ne forduljon ki. A farkasfogat már csak egysoros anyagra varrtam.



  Más! Hétévesünk rózsaszín, lila farkú és sörényű pónija nyertest sorsolt ma! Az előző bejegyzésben mutatott minta új boldog tulajdonosa (dobpergés)...

EEEN Andi, a második hozzászóló! Gratulálok!

Kérlek, írd meg az elérhetőségedet a mamivonat@yahoo.se-re.

Szép napot, jó szurkolást!

Rita

2018. június 18., hétfő

Spring Moon


  Elhatároztam, hogy tavasszal fogom hímezni ezt a gyönyörű mintát. Pont olyan mozgalmas, dinamikus, kavargó, bár néha kaotikus, mint ez az időszak. Tetszik, mert vidám, és mert a sokféleség harmóniát alkot benne. 

   Végre elkészült! A nyáron repül a keretezőhöz!


Alessandra Adelaide: Spring Moon
vászon: perlicska
DMC fonalak, a narancssárga kivételével, ami Anchor
193x196 keresztszem

  A papír alapú mintát (csak a mintát) szívesen továbbküldöm annak, aki szeretné kihímezni. Több jelentkező esetén sorsolni fogok.

  Szép napot!

  Rita

2018. június 3., vasárnap

Házi feladataim (9, egyben befejező rész): Hímzés (2)


  A május szokás szerint nagyon sok munkával és programmal járt, nem is volt időm blogot írni. A múlt héten voltam a továbbképzés utolsó részén, ahol a hímzéseinket kellett bemutatni.

  Iszlám vagy bizánci mitából kiindulva kellett egy kisebb felületet teljes fedettséggel kihímeznünk. Ennek a mozaiknak a jobb alsó sarkában van egy szíves blokk, amiből rajzoltam egy mintát, és  aztán azt ráhímeztem egy kockás ingre.


  

  Az áttört, lyukacsos minta kategóriájában egy az itteni szakirodalom "magyar csipke" elnevezésű mintáját választottam, ami lyukhímzést jelent. Gyerekkoromban varrtam már ilyesmit géppel, most kézzel próbáltam meg. Nem is olyan nehéz, bár aprólékos. Egy kislányruga hátára került betétnek. 



  A fehérhímzés nem az én világom, de mivel meg volt kötve a kezünk, rákényszerültem. Csak fehér vagy törtfehér vászonra varrhattunk hasonló színű cérnával. Az ablakkeret közepén lévő négyzeket hímeztem. A technika lényege, hogy erősen meg kell húzni a hímző (len)cérnát, ezáltal kisebb lyukak keletkeznek a hímzésen. Kicsit csipkeszerű lesz, fény felé fordítva, vagy sötét háttér előtt érvényesül igazán. A hímzés körüli csipke kézzel horgolt, turis kincs, nem is volt szívem belevágni, ezért két réteges fölül. Egy elszakadt fehér, nyári szoknya és törtfehér szaténszalag segítségével varrtam készre. A fakeretet is én ragasztottam össze az iskolában, a fém-fa megmunkáló kollégám tantermében.



  A svéd népi minta hímzéséről már írtam. Ez alkalommal tovább kellett gondolnunk az eredeti motívumot, és lehetőleg új technikát alkalmazva ismét formába önteni. Én a textilnyomást és -fejtést választottam. A bal felső pompon egy selyemdarab, a többi pamutvászon (kézzel festett lepedő). Készült róla egy film is (igaz, svéd felirattal), itt érhető el. Az összevarrt darabokból párnahuzat lett.



  Ez a bejegyzés a házi feladataimat bemutató sorozat utolsó darabja. Meglátjuk, a sok új technika közül melyikhez fogok majd visszatérni teljesen önként és dalolva, mindenféle kötelezettség nelkül.

  Szép napot!

  Rita