Most kezdhetném megint azzal, hogy régi álmom valósult meg, stb. stb. de inkább nem untatlak titeket. Viszont tény (na, csak nem ússzátok meg a bevezetőt), hogy több év fontolgatás után vettem meg a (z egyáltalán nem olcsó) mintát. További egy év kellett, hogy nekiduráljam magam, mert rájöttem, hogy asztalra tehető keretben szeretném varrni, és azt még meg kellett venni. A vászon és a fonal is egy kisebb vagyon, apránként rendelgetem, így mondjuk a postaköltség magas, de eloszlik az évek folyamán.
Summa summárum, 2018 december 31-én kezdtem el sűrű könnyhullatások közepette, mert akkor még azt hittem, rövidre vágtam a vásznat, és nem fog elférni rajta az egész minta. Persze nem vagyok képes a mandala logikáját követve minden részt egyenlő arányban hímezni, az túl unalmas lenne. És így, hogy a bal oldallal többet haladtam, már látni, hogy mégiscsak kifér az egész minta.
Rengeteg különleges (drága) selyemhímzőt, különleges öltéseket tartalmaz. Plusz majd jönnek a gyöngyök és az apró kristályok a végén. De az majd csak pár év múlva lesz esedékes, az első képen talán
a minta egytizede van csak kész. De nem sürgős.
Sárgabarack, az első fa a gyümölcsösben.
Mert ez egy jutalomhímzés. Nem veszek új mintát, erre spórolok, a
meglévőeket hímzem. Csakis akkor ülök le e mellé, ha aznap már hímeztem mást. Ezért van, hogy tavaly szilvesztertől máig csak 100 ilyen alkalom volt.
A tervem az, hogy 100 naponként mutatom majd a haladást.
Szép napot!
Rita
