2017. november 25., szombat

Házi feledataim, 6. rész: Szövés


  A színfalak mögött más hónapok óta csatogott a szövőszék. Sok-sok munka, fejtörés, pár nyugtalan éjszaka és némi önfeledt, boldog kézimunka váltogatta egymást ebben a tanévben.

  A szövés a legősibb kézimunkafajta (3000 éves szőtt textíliákat is találtak a piramisokban), és szerintem a legbonyolultabb is. A kötésben, horgolásban elég lebontani egy pár elrontott szemet vagy sort. Ha a szövőszékben rosszul van befűzve egyetlen szál a több százból, lehet, hogy újra be kell fűzni az egészet. Szerencsére van egy segítőkész szomszédom, aki a nyolcvanas évben járt szövőtanfolyamra (akkoriban nagy divat volt), ő sokszor átjött, ha egyedül nem boldogultam.


  Az első szövés-  amihez csak gyapjúfonalat használhattunk -, túl ritkára sikerült, mert elszámoltam a láncfonalat. A szövetet hatvan fokon kimostam gépben, így kb. a harmadára összement. Így már lehetett vágni, alakítani. A lácfonalak és a vetülék egy része ugyanabból a fonalból van, mint a horgolt virágok. Csuklómelegítőt varrtam belőlük.


  Ez itt egy kísérleti szövés, ahol szokatlan (lehetőleg újrahasznosított) alapanyagot kellett beszőni vetüléknek. A felső és alsó képen ugyanaz a láncfonál. Az elsőn lyukas kerékpárgumi-belső az vetülék, abból lábtörlő lesz. A másodikba a kilencéves kinőtt zoknijait szőttem be és kiszuperált farmeranyaggal szegtem be. Rongyszőnyegszerű az eredmény, csak sokkal puhább. 


  A kedvencem az volt, amikor a felvetett láncfonálra festhettem, ezt a technikát szívesen gyakarolnám még. Skóciában vett fonalat is felhasználtam hozzá.


  A szövőszék nélküli szövés kategóriájában indul ez a rákocska. Szövőkereten készült rozsdamentes fémdrótból és berkenyebogyóból. Két csipkebogyóval és egy falevéllel egészítettem ki


  Mielőtt belefognék a következő szövésbe, tartok egy kis szünetet, és csak olyasmivel bíbelődöm, ami nem kell a továbképzéshez! Mondjuk leporolom a varrógépemet.

  Szép hétvégét!

  Rita

2017. november 7., kedd

Pofonegyszerű poncsó


  Ismét a szoros határidőnek köszönhetek egy újabb ruhadarabot, jelen esetben ezt a poncsót. A Skóciába való indulásunk előtti utolsó délutánon varrtam hirtelen felindulásból. A varrószobámban azóta is felfordulás van!



Az anyag többrétegű, apró kockásan steppelt. A szabásmintát az egyik kolléganőmtől lestem el. Nagyon egyszerű: a duplán hajtott négyszögletes anyagot az egyik vállán-oldalán összevarrjuk, majd az egész pocsót körben elszegjük. Én azzal a különbséggel varrtam, hogy a négyzet egyi feléből levágtam egy háromszöget nyakrésznek, és azt is beszegtem. Ezen az oldalon láthattok egy hasonló poncsót leírással együtt.


  Kényelmes és praktikus viselet volt az enyhe, de szeles Edinburgh-ban. Úgy láttam arrafelé nagyon dívnak az ehhez hasonló poncsók, szóval - bár az enyém csak saját színéből kockás - elég jól beolvadtam az őslakosok közé.

  Rita

2017. november 4., szombat

Edinburgh


Ezen a héten nálunk is őszi szünet volt, így átrándultunk Skóciába. Papivonat kedvenc városában töltöttünk el négy napot.

A szobánk ablakából szép kilátás nyílt a várra. Gyakran üldögéltünk az ablakban és nézelődtünk. Napközben és estefelé is rengeteg látnivaló akadt: a sok étterem, a járművek, és a rengeteg ember, túristák és helybeliek egyaránt. Olyan volt, mint egy élő képeskönyv.



A várból gyönyörű kilátás nyílt a városra és a közeli tengerpartra.



Míg a család férfitagjai a fent látható dombra (Arthur´s Seat) mentek fel, én a hatévessel elbuszoztam a Skót Királyi Botanikus Kertbe. Még most, november elején is csodaszép volt. Végigjártuk az üvegházakat


Az alsó képen látható lila orchidea a többi növénybe kapaszkodva lógott-lebegett, cserép és virágföld nélkül.








A szabadtéri növények közül is volt még, ami virágzott, 



... mások meg csak mókásak voltak.



  Természetesen voltam fonalboltokban is, valamint megcsodáltam a város egyetlen még működő szövödéjét, ahol a helyben szőtt kockás anyagokból varrják a skótok férfiak nemzeti viseletét, a szoknyát...

  És mennyi mindent nem láttunk! Majd legközelebb!

  Rita