Honeybee kardigán

  Hipp, hipp, hurrá! Hosszú tervezgetés és még hosszadalmasabb kivitelezés után végre kész a méhecskemintás kardigánom!

A csipkeminta szélesebb részén jól kivehetőek a kis mézgyűjtők.

Annyira jó volt kötni ezt a mintát, hogy az ujjaira is tettem egy-egy sort.

  És akkor logikus a kérdés: miért kellett mégis egy évnek eltelnie ahhoz, hogy elkészüljön?

  1. Utálok két egyforma részt kötni, és az embernek ugye két karja van.

  2. Nyári pulcsinak terveztem, és mivel tavaly nyárra nem lett kész, ősszel és télen nem volt kedvem kötni.

  A felsőkar- és vállrészben nem igazán értettem, mit akar a tervező, kicsit improvizáltam. Buggyos lett a válla, de legalább szélesít egy kicsit. Abban sem vagyok biztos, hogy a megfelelő tűvel fejeztem be az ujját (nagyobbnak tűnik, mint amivel elkezdtem), de most ilyen részleteken nem akadok fel:

  Mert a hamis kardigán után most végre van egy IGAZI, amit ki- és be lehet gombolni (még akkor is, ha legfelülre patentot varrtam, hogy jobban álljon a nyakív).

részletek a ravelryn

  Mindebből az következik, hogy ha most elkezdek egy téli pulcsit vagy kardigánt, az nagy eséllyel kész lesz 2021 karácsonyára?!

  Szép napot!

  Rita

Nagyon csíkos hamis kardigán

  Az úgy volt, hogy már régen szerettem volna egy kötött kardigánt. Gyűjtögettem a mintákat, fontolgattam, melyik is legyen. A tél elején aztán eldöntöttem. Karácsonyra kaptam Svájcból egy szivárványos fonalat (nem lehetett véletlen), januárban megrendeltem hozzá a szürkét, és elkezdtem kötni.

  Rájöttem, hogy ha követem a leírást, túl bő lesz a válla (keskeny vállam van), ezért kevesebbet szaporítottam, mint kellett volna. Ezért persze újra kellett számolni az ujját, plusz azt meg is kellett hosszabbítani, mert a karom viszont hosszabb az átlagosnál...

 
  Egy szó mint száz, sokat osztottam, szoroztam, bontottam és kötöttem újra, mire készen lett. A döntő pillanat mégis ma reggel érkezett el, amikor a felvarrot gombokkal együtt felpróbáltam - és úgy néztem ki benne, mint egy töltött galamb! Csak egy pár centi hiányzott ahhozz, hogy passzos, de begombolva is viselhető legyen. Úgy, ahogy volt, nem lehettet volna hordani, arról pedig szó sem lehetett, hogy még egyszer bontsak.

  Ekkor egy gyors alhatározással összevarrtam az elejét. A figyelmes olvasó észrevette, hogy az első képen a legfelső gomb nincs begombolva, mégsem csúszik szét a két rész - hát ezért.

részletek a ravelryn

  Így most van egy HAMIS kardigánom. 

  Tanultam jópár dolgot, többek között a gomblyukpánt felszedését innen.

  Végeredményben elégedett vagyok. Kényelmes, meleg, vidám holmi lett. Bár nem pont ilyennek akartam.
 
  DE: Lesz még nekem egyszer igazi kardigánom is, ... viszont előbb valami nyári holmit kezdek el!

  Szép hétvégét!

  Rita