Házi feladataim, 7. rész: Szövés (2)

  Január elején vetettem fel az újabb szövést, aminek ezúttal legalább négy nyüstösnek kellett lennie, azaz négy különböző pedált kellett használnunk (az előző alkalommal csak kettőt). A tecknika neve angolul twill, a légyege, hogy átlós irányban futnak a szövet szálai. 

  A barna láncfonal len és pamut keveréke, a sárga átvetőfonal gyapjú. A kép tetején halszálkás minta van, alatta pedig egy rombuszos. A pedálok sorrendjének váltakozása adja a két különböző mintát. A halszálkásnál 1,2,3,4 a sorrend, a rombuszosnál 1,2,3,4,2,1,4,3,2,4.

Sajnos csak 100x65 cm anyagom lett a (kevés volt a barna fonalam), így valamivel ki kellett egészítenem, hogy be tudjam fejezni. Volt itthon egy barna (turis) mokaszin szoknyám, amit alig hordtam. Egyől látszott, hogy jól illenek egymáshoz.

Sok-sok fejtörés után végül az applikáció mellett döntöttem. A szoknya nyolc szabott részéből négyre varrtam fel egy-egy szövetet.

Az eredmény:

Kétségkívül feldobja a szoknyát. És még mindig van egy szövetcsíkom, amiből varrhatok hozzá egy táskát vagy más kiegészítőt.

Szép hetet!

Rita

Házi feledataim, 6. rész: Szövés

  A színfalak mögött más hónapok óta csatogott a szövőszék. Sok-sok munka, fejtörés, pár nyugtalan éjszaka és némi önfeledt, boldog kézimunka váltogatta egymást ebben a tanévben.

  A szövés a legősibb kézimunkafajta (3000 éves szőtt textíliákat is találtak a piramisokban), és szerintem a legbonyolultabb is. A kötésben, horgolásban elég lebontani egy pár elrontott szemet vagy sort. Ha a szövőszékben rosszul van befűzve egyetlen szál a több százból, lehet, hogy újra be kell fűzni az egészet. Szerencsére van egy segítőkész szomszédom, aki a nyolcvanas évben járt szövőtanfolyamra (akkoriban nagy divat volt), ő sokszor átjött, ha egyedül nem boldogultam.

  Az első szövés-  amihez csak gyapjúfonalat használhattunk -, túl ritkára sikerült, mert elszámoltam a láncfonalat. A szövetet hatvan fokon kimostam gépben, így kb. a harmadára összement. Így már lehetett vágni, alakítani. A lácfonalak és a vetülék egy része ugyanabból a fonalból van, mint a horgolt virágok. Csuklómelegítőt varrtam belőlük.

  Ez itt egy kísérleti szövés, ahol szokatlan (lehetőleg újrahasznosított) alapanyagot kellett beszőni vetüléknek. A felső és alsó képen ugyanaz a láncfonál. Az elsőn lyukas kerékpárgumi-belső az vetülék, abból lábtörlő lesz. A másodikba a kilencéves kinőtt zoknijait szőttem be és kiszuperált farmeranyaggal szegtem be. Rongyszőnyegszerű az eredmény, csak sokkal puhább. 

  A kedvencem az volt, amikor a felvetett láncfonálra festhettem, ezt a technikát szívesen gyakarolnám még. Skóciában vett fonalat is felhasználtam hozzá.

  A szövőszék nélküli szövés kategóriájában indul ez a rákocska. Szövőkereten készült rozsdamentes fémdrótból és berkenyebogyóból. Két csipkebogyóval és egy falevéllel egészítettem ki

  Mielőtt belefognék a következő szövésbe, tartok egy kis szünetet, és csak olyasmivel bíbelődöm, ami nem kell a továbképzéshez! Mondjuk leporolom a varrógépemet.

  Szép hétvégét!

  Rita

2017. október 12.

Jó reggelt!

Szerencsére van olyan, aki örül annak, ha esernyővel lehet iskolába menni.

A madárberkenye ilyenkor a legszebb.

Az ötödikeseim épp a horgolást tanulgatják. Íme egy freeform halacska ...

... és kukac.

Itthon vár a szövőszék, szerencsére van egy kedves szomszéd, aki segít kibogozni a szálakat.

A kilencéves csütörtökönként egyedül jár haza az iskolából. Olyankor mindig hoz nekem valami ajándékot, amit útközben talál.

Az délutáni-esti programok előtt jól esik az uzsonna.

Kis délutáni koncert.

A munkahelyemen filmet néznek, míg én értekezleten vagyok, onnan mennek táncra és pingpongra.

Néha még a balerinák is szívesen ülnek ölben.

Izgalmas játszmák sorozata.

Ezüsttel tért haza.

Bár lemaradtam a kórusról, és palacsinta sem sült, nagyon jó kis nap volt. És senkit sem kellett altatni.

Köszönöm, hogy végignézted, Caro blogján találsz sok-sok képes összefoglalót.

Rita

Karácsonyi terítők

Pár éve láttam egy keresztszemes katalógusban egy mintát, és mivel egyszerűnek tűnt, sacc per kábé leszámoltam, átrajzoltak négyzetrácsos papírra és kihímeztem. Ez lett belőle:

Mindig is szerettem volna szőni (is), és pár éve adódott rá alkalom. Egy szövőkörbe vetődtem el, ahol volt úgy tizenöt szövőszék. Mindegyiken más és más készült. Én a karácsonyi terítőt szövőkhöz kapcsolódtam be. A munka nehezét (a fonal felvetését) legtapasztaltabb szövőtársaink végezték, aztán mindenki leszőtte az előre megbeszélt hosszt, és a végén elosztottuk a huszonöt méter futót (meg persze az anyagköltséget).

Jó elővenni őket évről évre.

Fidike