Még decemberben befejeztem a hímzést, de csak mostanra fejeztem be teljesen.
A tizenkét kis képet körbevágtam, majd négyet-négyet összevarrtam bannerszerűen. Ezt a három hosszúkás képsort varrtam keretbe. A háttér anyagát Papivonat választotta. Az így elkészített fedlap 72X72 cm.
Ezután az volt a kérdés, hogyan tovább, Ismét csak a férjem tanácsáre elvetettem a farúd
segítségével felakasztható textilkép ötletét. Arra gondoltunk, hogy rétegelt falapra feszítjük ki a képet, és kis fémkarikákkal akasztjuk majd fel a falra. El is mentünk a közeli TÜZÉP-teleppel kombinált barkácsboltba. A faanyagraktárban a hulladék között találtunk egy nekünk pont megfelelő, 60X60 cm-es funért (már akkor égi jelre gyanakodtunk), amit ráadásul ingyen ideadtak.
A barkácsboltos részben találtuk ezeket az eredetileg tükör rögzítésére kitalált kis csavaros fémlapocskákat is. Hátrányuk, hogy miután négy csavart kell a falba tenni, nem egykönnyen lehet más helyre akasztani a képet.
A falap hátoldalára több réteg celluxszal ragasztottam fel a képet. Nem a legprofibb, de mivel teljesen a falhoz simul, nem látszik. (A középkori kőfaragó mesterek, akik a szobrok fal felé néző oldalát is aprólékos precizitással kimunkálták, most forognak a sírjukban.:)
A nappalinkat díszíti. A kétévesnek (is) tetszik.
Szép vasárnapot!
Fidike
