Másfél pizsama (2)

  Aktuális ebben az évszakban a pizsamavarrás. Novemberben szerintem kb. két órahosszát sütött a nap erre, felénk. A téli álom üzemmódhoz mi is illene jobban, mint ezek a ruhadarabok?

 
  Először is egy nyuszis nadrág a kilencévesnek. Azt kérte, hogy csak simán szegjem fel a lábát, ne legyen rajta rugalmas passzé, ami összefogja.

  A felsőrész szürke-zsiráfos. Lelkesen használtam hozzá az ikertűt az alsó szegélyen és a nyak- és az ujjpánt letűzésekor.

                           Szabásminta: Rudolf pizsama (Ottobre 2009/6.) 146-os méret


  És végül magamnak is varrtam - csak egy nadrágot - puha tengerészmintás flanellből.

Szabásminta: Wide Leg (Ottobre 2017/2.)

42-es méret

  

  A felnőtt pizsamát más alakban már mutattam itt.

  Szép napot!

  Rita

U. i: Közben ismerősnek tűnt a bejegyzés címe, és lám: egyszer, régen, négy éve varrtam már másfél pizsamát.

Naptárborító

   A munkahelyen a legtöbbünknek ugyanolyan fekete határidőnaplója van. Szerettem volna különlegessé tenni az enyémet, nehogy összecseréljem valaki máséval. A tizenegyéves szerint erre remekül megfelelt volna egy pár matrica is, de én nem tágítottam a hímzéses elképzelésemtől.

  A posztóhímzést még a továbbképzés alatt ki kellett próbálnom, és már akkor meglepett, milyen hálás alapanyag a gyapjú (alapú szövet). A posztóhímzés szabad változatához rengeteg gyakorlat kell, hogy szép legyen, én ezért inkább egy zárt, szabályos formát választottam.

  Ebben a könyvben szebbnél szebb, posztóra is jól átvihető hímzésmintát gyűjtöttek össze, ennek alapján terveztem meg az alábbi egyszerű rátéteset. A hímzőfonal és a köröcskék színe menet közben alakult, változott. Az üresen maradt mezőkbe  a tantárgyaim nevét, az iskolaév dátumát és a monogramomat hímeztem kékkel.  

  

Az első lap hátoldala. 

 Jó kézbe venni nap mint nap.

   Ja, és végre egy teljesen befejezett hímzés, ami nem falikép. Éljen a változatosság!

  

  Ide kattintva megnézhetitek, a többiek milyen befejezést álmodtak a hímzéseiknek.

  Szép napot.

Sütőnapló (6): Parasztcipó

  

A sütőnaplós sorozat előző részében mutatott kenyér receptjének társaságában volt az alábbi cipó is. Ezt sem kell dagasztani, csak összekeverni a hozzávalókat, pár órát kelni hagyni és megsütni. Már ezt is többször sütöttem, most épp a dobogó második fokán áll a már említett köményes-áfonyást követve.

  Hozzávalók:

  12 g élesztő

  375 g víz

  450g teljes kiőrlésű búzaliszt vagy vegyes liszt (én ebből sütöttem: búza, árpa, rozs és zab keveréke)

  15 g méz

  12 g só

 1 A hozzávalókat fakanállal összekeverjük egy tálban, és másfél óráig állni hagyjuk. Félidőben átkeverjük.

2 Lisztezett gyúrótáblára tesszük, kézzel széthúzzuk majd mind a négy oldalát egymásra hajtjuk. Sütőpapíros tepsin 20-30 percig kelesztjük.

3 Előremelegített, 230 fokos sütőben, középső rácson 35-40 percig sütjük.

4 Rácsra téve, letakarva kihűtjük.

  Az egészben talán az volt a legszokatlanabb, hogy a vizet is mérlegen mértem hozzá. Egy kollégámmal beszélgetve kiderült, hogy a profi pékek, cukrászok mindent (még a tojást is) grammra mérik.

  A másik tanulság eddig, hogy a jó kenyértészta ragacsos. Akkor kel jól meg és jön fel sütés közben, ha ragad.

  Szép napot!

  Rita