Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fonott kosár. Egy cseriti boltban várakozott, hogy valaki észrevegye és hazavigye. Előző gazdái kissé elhanyagolták, virágot tarthattak benne, legalábbis erre utaltak a benne lévő földmaradékok.
Na de félre a mesével! Megvettem, hazahoztam, és varrtam neki ruhát egy ismét csak ajándékba kapott néhai függönyből. A szegett széleket meghagytam (csak az egyik oldalát kellett elvarrnom), és vágtam hozzá nyolc vékony csíkot kötőszalagnak.
A fület körbevéve lett két masni, és a kosár két végén másik kettő.
Nyáron gyakran ebédelünk a kertben, az almafa és a jázminbokor alatt, mivel a konyhába épp akkor tűz be legjobban a nap. Az "új" kosárral remélhetőleg kevesebbet kell majd fordulni a ki- és bepakoláskor.
Szép napot!
Rita