2020. november 25., szerda

Kötött, bordó, ujjatlan

  A menő bloggerek ilyenkor már karácsonyi hangulatú képeket tesznek fel. Nálam másként forog az idő kereke, mondjuk ehhez az enyhe időjárás is hozzájárulhat. Szeptemberben az a logikátlan ihletem támadt, hogy puha téli pulcsik helyett egy ujjatlan felsőbe kezdjek.


    A brazil tervezőnő mintáit már régóta nézegetem. Modern, de ugyanakkor dekoratív darabokat hoz létre, ő maga pedig nagyon fotogén. 


  Maga a kötés egyszerű, pont annyi csak benne a minta, hogy ne aludjon bele az ember a tévé előtt vagy a vonaton ülve. A fonal olcsó fogás, nem vagyok vele teljesen megelégedve. Azzal viszont igen, hogy anno a leárazáskor nem egy-egy gombolyagot vettem hatféle színből, hanem fordítva, és így kitelt belőle egy egyszínű felső. Annyi csíkos, sokszínű felsőm van, amit nehéz kombinálni egymással.



    Egy hete, amikor Papivonat lefényképezett az ebédszünetben, 13 fok volt. Azóta már volt rajtam mellényként viselve egy kék csíkos ing fölött, a munkahelyen is, jól vizsgázott.

  Szép napot!

  Rita

2020. november 18., szerda

2020 november 12.

   Egy hét késéssel...

  Jó látni, hogy bizonyos élőlények a vírushelyzettől függetlenül folytatják a megszokott életüket, sőt! Élnek és virulnak.


A ciklámen úgy két év kihagyás után.



A novemberi kaktusz is tudja, hogy eljött az ő ideje.



Annak ellenére, hogy időoptimista vagyok, meglepően ritkán kések le buszt, vonatot. De itt ez történt. A figyelmes szemlélő láthatja a képen a távolodó vonatot.



 A következő vonatra könnyű hátizsákkal és tele gyomorral ültem fel. (Közben hazamentem, és elfogyasztottam az eredetileg elvitelre szánt ebédet plusz egy dögnehéz könyvből lefotóztam pár oldalt, így az is otthon maradt.)


Egy kis javítás útközben.



Az állomáson várt a második számú bicajom, és húsz percnyi kerekezés a munkahelyemre.



Hazafelé nyilvánvaló, hogy tényleg sokkal kevesebben utaznak a vonaton.



Belefért a hazaútba pár oldal pszichológia.



Amikor kisvárosunk nagyvárosnak tűnik.



Itthon a szokásos napi csellókoncert vár.



Folytatásként bekebeleztük a tízéves szülinapi tortájának a maradékát.


Majd nagy örömömre megtaláltam a kulcsot, amit egész nap kerestem. A luxusprobléma a ludas, miszerint az embernek több kabátja van egy szezonra.

Szép napot!

Rita

2020. november 9., hétfő

Textilkönyv (3): A kis hableány

    ... alias Habkirálynő, ahogy a majdnem tízéves hívta sokáig.

  Egyre inkább elrugaszkodunk Ulrike tervrajzától, ahogy halad a textilkönyv varrása. A színeket a rajzfilmfigurához híven kell visszaadni a hajszíntől az uszonyon át a bikiniig (ami csakis lila lehet). Ezen kívül a hajnak lobognia kell, az uszonynak pikkelyesen csillognia. Mi másra is várt a fiók mélyén az a sok-sok különböző méretű és formájú türkizkék gomb, mint erre az alkalomra? A kedvenc téli pulcsim fonalmaradéka pedig álmában sem remélte, hogy hableányhaj lesz valaha.



  Modern hableányról van szó, piercingje is van!


  
  A szárazföldön emberi ruha dukál neki. Bő szoknya, puffos ujj. Annyira nem királyi, inkább népiesch, de ő már csak egy ilyen bölcsész alkat.


  Jó volt varrni, na. Folyt. köv.

  Szép napot!

  Rita

U.i: Ja, hogy nem is bababiztos a rengeteg lerágható gomb miatt? Tényleg! Látszik, hogy nincs már totyogó a háznál!

2020. november 6., péntek

Kék csíkos szürke

   A majdnem tízévesnek varrtam egy nadrágot, belül bolyhosat, a télre. A kilencediket ebből a fazonból.

  

  Ahogy nőnek, egyre nehezebb eltalálni az ízlésüket. Remélem, ez be fog jönni. Megvan rá az esély, mert kétszer próbáltuk és az igényeknek megfelelően igazítottunk rajta: ne legyen túl bő térden alul, és pátban végződjön. Majd kiderül. Már csak egy pár év és a félresikerült darabokat el tudom hordani én is!:)


Minta: SidelinesOttobre 2014/1. 

146-os méret meghosszabbítva

  Szép napot!

  Rita


2020. október 27., kedd

Textilkönyv (2): Piroska és a farkas

    A textilkönyv második lapja:



  A sünis háttér az őszi erdő, amelyen át Piroska a nagymamához igyekszik. Kezében egy kosár: almát, süteményt és egy üveg borocskát rejt.



  Hogy ki ne essen és el ne vesszen a sok finomság, rögzítettem őket a kosár oldalához.
 
  Ulrike blogján megtaláljátok a részleteket. Nem nyomtattam ki a sablonokat, hanem a kilencéves társaságában egy fél délutánon át anyagokat válogattunk, rajzoltunk, mértünk, kiigazítottunk, nyírtunk, varrtunk és végül örültünk a kész képnek.

  Szép napot!

  Rita

  U.i.: A könyv első lapját itt láthatjátok.


2020. október 19., hétfő

Teszthímzés: Tökös muffin kalapban

  Figyelem! A bejegyzés reklámot (ajánlást) tartalmaz!

   Nem vagyok az a nagy Halloween-rajongó, de amint szembejött velem egy teszthímzés lehetősége, megragadtam a billentyűzetet, és elkértem a mintát a tervezőtől. A tökös muffinra esett a választásom.     



    Szürke aidát találtam itthon, gondoltam, azon jól fognak majd mutatni az őszi színek.



A keresztszemes rész gyorsan ment a remek minőségű minta segítségével.



  A kontúrozás többféle fonallal készült, és sokat emel rajta.



Lapos, ovális kis kép lett belőle merevítés és közbélés, tömőanyag nélkül.



Nagyon kis hangulatos darab, jó szívvel ajánlom a tervezőt, aki itt (Etsy) és itt (FB) érhető el.

   Thank you, Tasha!


Szép napot!

Rita

Ui1: Bónusz, hogy gyakorolhattam egy kicsit az oroszt (kibetűzés szintjén).

Ui2: Köszönet a tizenkét évesemnek a fotókért.

2020. október 15., csütörtök

Textilkönyv (1): Borsószem királykisasszony

 Az ember azt hinné, már van elég megkezdett munkája, és most amúgy sem aktuális egy textilkönyv (a gyerekek már régesrég papír könyveket olvasnak), de ha az Ulrike blogján látott csoda továbbra is ott motoszkál a fejben... - Rááadásul sok kis apró csipri-csupri darabkát fel lehet használni hozzá... - Nem is sorolom tovább, hogyan győztem meg végül magam, hogy nekilássak a textilkönyvnek. 


  Pár apró dolgot változtattam az eredetin. A korona nem alulra került, mert ott nem látszott volna a matracoktól, a borsónak zöld gyöngyöt is választottam, hogy tényleg nyomja azt az elkényeztetett hercegnőt. - Az apró díszeket kézzel öltöttem rá, nem ragasztottam és gépeltem, ahogy a leírásban van. - A párnán patent van tépőzár helyett, abban nem bízom igazán. - A párnát zörgős műanyag zacskóval tömtem ki, a kicsik imádják a hangját.

  És hát mit mondjak: nemcsak a gyerkek, de még Papivonat is örömmel nézegette, forgatta. Megszavazták, hogy varrjak hozzá egy hercegnőt is (patentosat), hááát, majd meglátjuk. A célom az, hogy folytassam a következő mesével...

  Szép napot!

  Rita