Mamivonat

2019. november 25., hétfő

Másfél pizsama (2)

Aktuális ebben az évszakban a pizsamavarrás. Novemberben szerintem kb. két órahosszát sütött a nap erre, felénk. A téli álom üzemmódhoz mi is illene jobban, mint ezek a ruhadarabok?

Először is egy nyuszis nadrág a kilencévesnek. Azt kérte, hogy csak simán szegjem fel a lábát, ne legyen rajta rugalmas passzé, ami összefogja.

A felsőrész szürke-zsiráfos. Lelkesen használtam hozzá az ikertűt az alsó szegélyen és a nyak- és az ujjpánt letűzésekor.

Szabásminta: Rudolf pizsama (Ottobre 2009/6.) 146-os méret

És végül magamnak is varrtam - csak egy nadrágot - puha tengerészmintás flanellből.

Szabásminta: Wide Leg (Ottobre 2017/2.)

42-es méret

A felnőtt pizsamát más alakban már mutattam itt.

Szép napot!

Rita

U. i: Közben ismerősnek tűnt a bejegyzés címe, és lám: egyszer, régen, négy éve varrtam már másfél pizsamát.

2019. november 13., szerda

A munkahelyen a legtöbbünknek ugyanolyan fekete határidőnaplója van. Szerettem volna különlegessé tenni az enyémet, nehogy összecseréljem valaki máséval. A tizenegyéves szerint erre remekül megfelelt volna egy pár matrica is, de én nem tágítottam a hímzéses elképzelésemtől.

A posztóhímzést még a továbbképzés alatt ki kellett próbálnom, és már akkor meglepett, milyen hálás alapanyag a gyapjú (alapú szövet). A posztóhímzés szabad változatához rengeteg gyakorlat kell, hogy szép legyen, én ezért inkább egy zárt, szabályos formát választottam.

Ebben a könyvben szebbnél szebb, posztóra is jól átvihető hímzésmintát gyűjtöttek össze, ennek alapján terveztem meg az alábbi egyszerű rátéteset. A hímzőfonal és a köröcskék színe menet közben alakult, változott. Az üresen maradt mezőkbe a tantárgyaim nevét, az iskolaév dátumát és a monogramomat hímeztem kékkel.

Az első lap hátoldala.

Jó kézbe venni nap mint nap.

Ja, és végre egy teljesen befejezett hímzés, ami nem falikép. Éljen a változatosság!

Ide kattintva megnézhetitek, a többiek milyen befejezést álmodtak a hímzéseiknek.

Szép napot.

2019. november 5., kedd

Sütőnapló (6): Parasztcipó

A sütőnaplós sorozat előző részében mutatott kenyér receptjének társaságában volt az alábbi cipó is. Ezt sem kell dagasztani, csak összekeverni a hozzávalókat, pár órát kelni hagyni és megsütni. Már ezt is többször sütöttem, most épp a dobogó második fokán áll a már említett köményes-áfonyást követve.

Hozzávalók:

12 g élesztő

375 g víz

450g teljes kiőrlésű búzaliszt vagy vegyes liszt (én ebből sütöttem: búza, árpa, rozs és zab keveréke)

15 g méz

12 g só

1 A hozzávalókat fakanállal összekeverjük egy tálban, és másfél óráig állni hagyjuk. Félidőben átkeverjük.

2 Lisztezett gyúrótáblára tesszük, kézzel széthúzzuk majd mind a négy oldalát egymásra hajtjuk. Sütőpapíros tepsin 20-30 percig kelesztjük.

3 Előremelegített, 230 fokos sütőben, középső rácson 35-40 percig sütjük.

4 Rácsra téve, letakarva kihűtjük.

Az egészben talán az volt a legszokatlanabb, hogy a vizet is mérlegen mértem hozzá. Egy kollégámmal beszélgetve kiderült, hogy a profi pékek, cukrászok mindent (még a tojást is) grammra mérik.

A másik tanulság eddig, hogy a jó kenyértészta ragacsos. Akkor kel jól meg és jön fel sütés közben, ha ragad.

Szép napot!

Rita

2019. október 30., szerda

Örömteli október

Kicsit gyűrött, de készen lett és az enyém! A süni különösen a szívemhez nőtt. Pár hete elsétált egy a ház előtt. Nagyon nyugis, békés volt, közel lehetett menni hozzá. Állítólag nem lát jól, talán ezért. Csigákat már nem, csak az üres házukat találtam a kertben, lepkét sem láttam. A csipkebokrok is tetszenek.

Az egyik barnát és az egyik kéket Nina Soot illetve Carribean fonalaira cseréltem, a bordó virágok színét is csak érzésre választottam.

Közeledek a befejezéshez, az év a végéhez. A szélmintát is szeretném majd rávarrni.

Szép napot!

Rita

2019. október 23., szerda

100 nap Pomarium (Chatelaine)

Most kezdhetném megint azzal, hogy régi álmom valósult meg, stb. stb. de inkább nem untatlak titeket. Viszont tény (na, csak nem ússzátok meg a bevezetőt), hogy több év fontolgatás után vettem meg a (z egyáltalán nem olcsó) mintát. További egy év kellett, hogy nekiduráljam magam, mert rájöttem, hogy asztalra tehető keretben szeretném varrni, és azt még meg kellett venni. A vászon és a fonal is egy kisebb vagyon, apránként rendelgetem, így mondjuk a postaköltség magas, de eloszlik az évek folyamán.

Summa summárum, 2018 december 31-én kezdtem el sűrű könnyhullatások közepette, mert akkor még azt hittem, rövidre vágtam a vásznat, és nem fog elférni rajta az egész minta. Persze nem vagyok képes a mandala logikáját követve minden részt egyenlő arányban hímezni, az túl unalmas lenne. És így, hogy a bal oldallal többet haladtam, már látni, hogy mégiscsak kifér az egész minta.

Rengeteg különleges (drága) selyemhímzőt, különleges öltéseket tartalmaz. Plusz majd jönnek a gyöngyök és az apró kristályok a végén. De az majd csak pár év múlva lesz esedékes, az első képen talán a minta egytizede van csak kész. De nem sürgős.

Sárgabarack, az első fa a gyümölcsösben.

Mert ez egy jutalomhímzés. Nem veszek új mintát, erre spórolok, a meglévőeket hímzem. Csakis akkor ülök le e mellé, ha aznap már hímeztem mást. Ezért van, hogy tavaly szilvesztertől máig csak 100 ilyen alkalom volt.

A tervem az, hogy 100 naponként mutatom majd a haladást.

Szép napot!

Rita

2019. október 19., szombat

Melltartó

Régi álmom valósult meg két októberi hétvégén: végre-valahára eljutottam egy melltartóvarró-tanfolyamra. A tanfolyamvezető egy egykori csoporttársam volt, még a továbbképzésről ismerjük egymást. Tapasztalt, rutinos varrónő, aki több, mint egy évtizede tart ilyen kurzust. Heten voltunk a varrócsoportban. A szabásminta, a varrógéphasználat, és a cérnán kívül minden más anyag és kiegészítő (gumiszalag, kapocs, stb.) benne volt a tanfolyam díjában.

A prototípust varrtuk meg először, az enyém ilyen lett. Nem hibátlan, de vállalható és viselhető.

Az erős, műszálas anyaghoz különleges, nagyon hegyes gépvarrótűt használtunk. Ettől eltekintve egy átlagos varrógéppel simán meg lehet varrni egy melltartót. A precizitás mondjuk előny, mivel sok kis darabból kell összerakni.

Innentől kezdve lehetett kísérletezni, méretet, modellt változtatni, ehhez is kaptunk néhány jó tanácsot. Igazi továbbképzés és feltöltődés volt ez a két nap! Még akkor is, ha nem ment mindig minden simán, és a második alkalommal többet bontottam, mint varrtam.

Szép napot!

Rita