Ismét az itthoni anyagkészletet apasztottam. Ezt a világoskék alapon fekete vékony csíkos pamutdarabot eredetileg is ruhának szántam, most végre megjött az ihlet. Az előző bejegyzésben mutatott szoknyához hasonlóan ez is rugalmas anyagból van és minimalista a szabása.
Mellben-derékban szűkítettem az eredeti szabásmintát, mert mikor először felpróbáltam, akkora volt rajtam, mint egy sátor. Most sem szorít sehol, de egy fokkal jobb. És minél többet hordom, annál jobban szeretem. Főleg az állónyakas megoldást, de egészében is kellemes viselet (olyan, mintha nem is lenne rajtam semmi).
A fényképek péntek délután készültek, a fejem eléggé leharcolt, ezért most kivágtam a képből. Itt mégis sejthető egy halvány mosoly, ami persze kijár egy pörgős szoknyának, hiába negyvenöt éves már az ember lánya. Egyúttal jól látszik a ruha harang alakja.
A szabásmintát az alábbi újságban találtam:
Szép napot!
Rita
U.i.1: Varrtam hozzá egy vékony övet is, ha ahhoz lenne kedvem. Eddig még nem volt.
U.i.2: Már tervben van a következő bejegyzés is, csak arra várok, hogy időpontot tudjak egyeztetni tizenegy éves fényképészemmel.