2020. augusztus 13., csütörtök

2020 augusztus 12.

10 óra körül jut csak eszembe, hogy tizenkettedike van..., tipikus nyári (szünidei) tudatállapot!


Az idén szinte semmi sem terem a kertben, bár én tényleg igyekeztem. A hangyák és csigák ellenem dolgoztak. Az ajándékba kapott paradicsompalánták kivételt képeznek.


Papivonat szabadságon van, kint ebédelünk a kertben.


Délután (két utánfutó kerti hulladék után, levezetésképpen) limlomot viszünk a hulladékgyűjtő telepre. - Ekkor még nem sejtettem, hogy az egyik fekete zsák útközben át fog repülni a rácson. Ismét begyűjtve magam mellé vettem a hátsó ülésre. 


Ha a hulladékgyűjtő telepen dolgoznék, esténként hazatérve regényt írnék a kidobott tárgyak előző életéről.


Fura, hogy a gyerekek kezdenek önállósodni, és Papivonattal kettesben töltjük a délután egy részét. Na de mit keresek én egy műszaki boltban?


Szerencsére hamarosan bevillan, hogy tényleg van itt keresnivalóm.


Egy arab cukrászdában kesudiós és diós baklavát veszek. Iszonyú édes és nagyon finom.


Erre kellettek a kampók. Előtte:


Utána: .... Reményeim szerint ezután nem kell majd naponta tízszer felszedni a földről a leesett kötényeket, konyharuhákat és edényfogókat.


Vacsora után még elbicajozunk egy játszótérre a kilencévessel (őt nem volt szabad lefényképeznem).


Végül csatlakozunk a család másik feléhez, és rúgjuk a bőrt.

Caro blogjára is nézzetek be!

Szép napot!

Rita

1 megjegyzés:

  1. Széles látókör, gazdag programok. Szuper képek. Elgondolkodtam azon amit írtál: a kidobott holmik élete... Érdekes lehet, de feleslegessé vált. Nálunk tele van a pince sok még jó, de már nem használt dolgokkal. Én kidobnám, a férjem nem engedi.

    VálaszTörlés