A május szokás szerint nagyon sok munkával és programmal járt, nem is volt időm blogot írni. A múlt héten voltam a továbbképzés utolsó részén, ahol a hímzéseinket kellett bemutatni.
Iszlám vagy bizánci mitából kiindulva kellett egy kisebb felületet teljes fedettséggel kihímeznünk.
Ennek a mozaiknak a jobb alsó sarkában van egy szíves blokk, amiből rajzoltam egy mintát, és aztán azt ráhímeztem egy kockás ingre.
Az áttört, lyukacsos minta kategóriájában egy az itteni szakirodalom "magyar csipke" elnevezésű mintáját választottam, ami lyukhímzést jelent. Gyerekkoromban varrtam már ilyesmit géppel, most kézzel próbáltam meg. Nem is olyan nehéz, bár aprólékos. Egy kislányruga hátára került betétnek.
A fehérhímzés nem az én világom, de mivel meg volt kötve a kezünk, rákényszerültem. Csak fehér vagy törtfehér vászonra varrhattunk hasonló színű cérnával. Az ablakkeret közepén lévő négyzeket hímeztem. A technika lényege, hogy erősen meg kell húzni a hímző (len)cérnát, ezáltal kisebb lyukak keletkeznek a hímzésen. Kicsit csipkeszerű lesz, fény felé fordítva, vagy sötét háttér előtt érvényesül igazán. A hímzés körüli csipke kézzel horgolt, turis kincs, nem is volt szívem belevágni, ezért két réteges fölül. Egy elszakadt fehér, nyári szoknya és törtfehér szaténszalag segítségével varrtam készre. A fakeretet is én ragasztottam össze az iskolában, a fém-fa megmunkáló kollégám tantermében.
A svéd népi minta hímzéséről
már írtam. Ez alkalommal tovább kellett gondolnunk az eredeti motívumot, és lehetőleg új technikát alkalmazva ismét formába önteni. Én a textilnyomást és -fejtést választottam. A bal felső pompon egy selyemdarab, a többi pamutvászon (kézzel festett lepedő). Készült róla egy film is (igaz, svéd felirattal),
itt érhető el. Az összevarrt darabokból párnahuzat lett.
Ez a bejegyzés a házi feladataimat bemutató sorozat utolsó darabja. Meglátjuk, a sok új technika közül melyikhez fogok majd visszatérni teljesen önként és dalolva, mindenféle kötelezettség nelkül.
Szép napot!
Rita
