2019 dióhéjban

 

  A hagyományos, év végi összefoglalót gyertyafénynél, a karácsonyfa mellett üldögélve írom, csak a szárító brummogása töri meg a csendet.

  Az idén is a varrás vitte a prímet, legalábbis a befejezett projektek számát tekintve. Játékok, pizsamák és persze a szíve csücske a fehérnemű készült. Jó lenne ez utóbbi területen fejlődni.

   A kötés-horgolás-makramé vonalon az amigurumin volt a hangsúly. Nagyon hálás műfaj, cuki kis darabok születnek viszonylag gyorsan. A ruhadarabok között viszont a kötés vezet.

  Egy közös varrásnak köszönhetően végre végleges formába öntöttem két régebbi keresztszemes hímzésemet, valamint kikacsintottam a posztóhímzés irányába. Nem bántam meg. A keretezett képektől elmozdultam a tárolók-dekorációk irányába, ez volt a tervem!

 Az év újdonsága a kenyérsütés lett. Ártatlan kis konyhaszekrény-rendezéssel és lisztek osztályozásával indult, ehhez képest szinte napi rutinná fejlődött: mindig van itthon frissen sütött vagy lefagyasztott házi kenyér. Remek stresszoldó a sütés számomra, és büntetlenül lehet enni (nem úgy, mint a sütiket), merthogy rajta van a napi étrenden. 

  Köszönöm, hogy az idén is olvastátok a blogomat és írtatok hozzászólásokat. Egyre kevesebb az aktív blog, de én nagyon hálás vagyok, hogy megtaláltam ezt a műfajt, és folytatni szeretném az írást jövőre is. 

  Szóval jövőre ugyanitt!

  Rita

Boldog karácsonyt!

Mézeskalács ruha

  A kilencéves választhatott a karácsonyi táncműsor előtt, hogy Mikulás-lány, Szent Luca vagy mézeskalács figura akar-e lenni. Az utóbbira esett a választása, de az ő méretében nem lehetett már ilyen jelmezt kapni, így megbeszéltük, hogy varrok neki egyet.

  A "cukormáz" (fehér farkasfog) eredetileg másképp szokott elhelyezkedni az ilyen ruhákon (itt láthattok egy pár variációt), de ha már egyéni megrendelés, akkor legyen tényleg az, hagytam, hadd találja ő ki a formációt.

  A barna anyag különben majdnem kifogott rajtam: annyira műszálas és erős (ugyanakkor jó esése van), hogy a varrógép nem akarta vinni sem sima, sem cikk-cakk öltéssel. Végül dupla sima öltéssel (a gép minden lépésnél visszaölt egyet, majd kettőt előre) sikerült. A farkasfogat nem mertem géppel rávarrni, nehogy összeráncolja az anyagot, azt kézzel öltögettem.

  A szabásmintát az iskolában találtam, sajnos már nem emlékszem sem a nevére, sem a méretre...

Szép napot!

Rita

U.i.: Tavaly egy csilivili nadrág készült erre az alkalomra.

Örömteli november

  A páva épp a megfelelő állat ahhoz, hogy felvidítsa ezt a sötét, borongós hónapot. Nagyon tetszik, ahogy színes tollaival beborítja a kép jobb alsó felét. A bal oldali virág szára sajnos kevésbé érvényesül. Jó ötlet volt a tervezőtől a hópelyhekkel harmonizáló, fehér keretes virágok beillesztése. Az éles szemű olvasó már biztos észrevette, hogy a hópelyhek két különböző fehérrel vannak varrva. Tudjuk be a fénytörésnek.

  Hamarosan kész. Már tervezgetem, milyen ütemben hímzem ki a szélmintát jövőre.

   Nem tudtam kihagyni az hópelyhes képet. Így legalább a júliusi flamingók is kaptak egy adagot!

  Szép napot!

  Rita

Másfél pizsama (2)

  Aktuális ebben az évszakban a pizsamavarrás. Novemberben szerintem kb. két órahosszát sütött a nap erre, felénk. A téli álom üzemmódhoz mi is illene jobban, mint ezek a ruhadarabok?

 
  Először is egy nyuszis nadrág a kilencévesnek. Azt kérte, hogy csak simán szegjem fel a lábát, ne legyen rajta rugalmas passzé, ami összefogja.

  A felsőrész szürke-zsiráfos. Lelkesen használtam hozzá az ikertűt az alsó szegélyen és a nyak- és az ujjpánt letűzésekor.

                           Szabásminta: Rudolf pizsama (Ottobre 2009/6.) 146-os méret


  És végül magamnak is varrtam - csak egy nadrágot - puha tengerészmintás flanellből.

Szabásminta: Wide Leg (Ottobre 2017/2.)

42-es méret

  

  A felnőtt pizsamát más alakban már mutattam itt.

  Szép napot!

  Rita

U. i: Közben ismerősnek tűnt a bejegyzés címe, és lám: egyszer, régen, négy éve varrtam már másfél pizsamát.

Naptárborító

   A munkahelyen a legtöbbünknek ugyanolyan fekete határidőnaplója van. Szerettem volna különlegessé tenni az enyémet, nehogy összecseréljem valaki máséval. A tizenegyéves szerint erre remekül megfelelt volna egy pár matrica is, de én nem tágítottam a hímzéses elképzelésemtől.

  A posztóhímzést még a továbbképzés alatt ki kellett próbálnom, és már akkor meglepett, milyen hálás alapanyag a gyapjú (alapú szövet). A posztóhímzés szabad változatához rengeteg gyakorlat kell, hogy szép legyen, én ezért inkább egy zárt, szabályos formát választottam.

  Ebben a könyvben szebbnél szebb, posztóra is jól átvihető hímzésmintát gyűjtöttek össze, ennek alapján terveztem meg az alábbi egyszerű rátéteset. A hímzőfonal és a köröcskék színe menet közben alakult, változott. Az üresen maradt mezőkbe  a tantárgyaim nevét, az iskolaév dátumát és a monogramomat hímeztem kékkel.  

  

Az első lap hátoldala. 

 Jó kézbe venni nap mint nap.

   Ja, és végre egy teljesen befejezett hímzés, ami nem falikép. Éljen a változatosság!

  

  Ide kattintva megnézhetitek, a többiek milyen befejezést álmodtak a hímzéseiknek.

  Szép napot.

Sütőnapló (6): Parasztcipó

  

A sütőnaplós sorozat előző részében mutatott kenyér receptjének társaságában volt az alábbi cipó is. Ezt sem kell dagasztani, csak összekeverni a hozzávalókat, pár órát kelni hagyni és megsütni. Már ezt is többször sütöttem, most épp a dobogó második fokán áll a már említett köményes-áfonyást követve.

  Hozzávalók:

  12 g élesztő

  375 g víz

  450g teljes kiőrlésű búzaliszt vagy vegyes liszt (én ebből sütöttem: búza, árpa, rozs és zab keveréke)

  15 g méz

  12 g só

 1 A hozzávalókat fakanállal összekeverjük egy tálban, és másfél óráig állni hagyjuk. Félidőben átkeverjük.

2 Lisztezett gyúrótáblára tesszük, kézzel széthúzzuk majd mind a négy oldalát egymásra hajtjuk. Sütőpapíros tepsin 20-30 percig kelesztjük.

3 Előremelegített, 230 fokos sütőben, középső rácson 35-40 percig sütjük.

4 Rácsra téve, letakarva kihűtjük.

  Az egészben talán az volt a legszokatlanabb, hogy a vizet is mérlegen mértem hozzá. Egy kollégámmal beszélgetve kiderült, hogy a profi pékek, cukrászok mindent (még a tojást is) grammra mérik.

  A másik tanulság eddig, hogy a jó kenyértészta ragacsos. Akkor kel jól meg és jön fel sütés közben, ha ragad.

  Szép napot!

  Rita